2014. augusztus 17., vasárnap

Rangos elismerést kapott Salman Rushdie




Az éjfél gyermekei tette világhírűvé  és a mai napig ezt tekintik legjobb művének, amely nagy hatást gyakorolt a következő évtized angol nyelvű indiai irodalmára. A könyv elnyerte a Booker-díjat, sőt 1993-ban a legjobbnak választották a díj első 25 évének nyertesei közül. A művet Indiában a Nehru–Gandhi-dinasztia elleni támadásként fogták fel, és az író kénytelen volt elhagyni hazáját az életveszélyes fenyegetések miatt.
Az íróra a modern irodalom is nagy hatást gyakorolt. Az éjfél gyermekei történetében visszaköszön Günter Grass Bádogdobjának témája, mely művet Rushdie írói munkássága ihletőjének tartja, a Sátáni versek esetén pedig egyértelmű Mihail Bulgakov A Mester és Margaritájának befolyása.
Későbbi munkáiban a nyugati világ felé fordult. A mór utolsó sóhaja az India és az Ibériai-félsziget közötti gazdasági és kulturális kapcsolatot kutatja, a Talpa alatt a föld-ben pedig az amerikai rockzene Indiára tett hatása játszik fontos szerepet. Az éjfél gyermekeit sokat dicsérték, mint legjobb, legegyenletesebb és legihletettebb munkáját, de egyetlen, 1989 utáni műve sem kapott annyi kritikát és okozott akkora felzúdulást, mint a Sátáni versek.



 
A regényt 1988 szeptemberében adták ki, és azonnal felháborodást váltott ki az iszlám világban Mohamed próféta „tiszteletlen” ábrázolása miatt. India október 5-én tiltotta be a könyvet, a Dél-afrikai Köztársaság november 24-én, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Egyiptom, Szomália, Banglades, Szudán, Malajzia, Indonézia és Katar heteken belül. 1989. január 14-én az angliai Bradfordban szertartásosan elégették, február 12-én Iszlámábádban 5 embert öltek meg a rendőrök, amikor tűzpárbajba keveredtek a könyv ellen tüntetőkkel.

 Rushdi nem találta ki a „Sátáni verseket.” Ez a fogalom valójában egy, az iszlám hagyományban, és a Korán 53. szúrájában megörzött incidensre utal, ahol a Sátán, és nem Allah, beszélt Mohameden keresztül.



Az íróra Khomeini ajatolláh 1989-ben fatvát és milliós vérdíjat bocsátott ki, mondván, a mű sérti az iszlámot. Rushdie emiatt hosszú ideig rejtőzködni kényszerült. Önéletrajzi könyve Joseph Anton címmel 2012-ben jelent meg: az író a Joseph Anton nevet használta bujkálása éveiben.


1990-ben Rushdie In Good Faith című tanulmányában válaszolt kritikusainak és bocsánatot kért, amivel, úgy látszott, megerősítette tiszteletét az iszlám iránt. Ennek ellenére az iráni hittudósok nem érvénytelenítették a kiátkozást. Az író több nyilatkozatában is megpróbálta védelembe venni könyvét, de a muszlimok többsége mégis körözött személynek tekintette. 1997-ben a vérdíjat megduplázták, és az ezt követő évben az iráni főügyész síkra szállt az üldözés folytatása mellett.
1999-ben egy iráni alapítvány 2,8 millió dolláros vérdíjat tűzött ki Rushdie fejére. 2005 elején Ali Hámenei ajatollah, Irán szellemi vezetője megerősítette Khomeini fatváját egy, a mekkai zarándokoknak szóló üzenetében. Mikor ennek visszavonására szólították fel, Irán bejelentette, hogy a végzést csak az elrendelő oldhatja fel; ő azonban 1989 óta halott.


Az Andersen-díjat kétévente adják át a dán mesemondó emlékére.
Az Andersen-díj a kis Nobel-díj, szokták mondani. 
Az IBBY által szervezett nemzetközi díj kiosztására minden második évben kerül sor, ahol egy író és egy illusztrátor viheti el a rangos elismerést. A korábbi díjazottak között volt J. K. Rowling és Paulo Coelho is, két éve pedig a chilei író, Isabel Allende kapta meg.




 A díjátadó ceremóniát, amelyre 150 vendég kapott meghívást, különleges biztonsági intézkedések közepette rendezték meg. A 67 esztendős Rushdie ugyanis kerüli a rivaldafényt. Manapság már ismét megjelenik a nyilvánosság előtt, de az Andersen szülővárosában megtartott díjátadóra rendőrök kíséretében érkezett.


Rushdie-tól legutóbb magyarul a Luka és az élet tüze jelent meg 2014-ben – a Hárún és a mesék tengere afféle folytatásaként. Mindkét művet egy-egy fiának írta.
Rushdie-nak egyébként nem ez az első díja idén: júniusban a szólásszabadság védelméért kapott PEN/Pinter-díjat.